Befektetési alapok
A befektetési
alapok olyan, törvény által szigorúan szabályozott konstrukciók,
amelyek a befektetők pénzét befektetési jegyek által összegyűjtve,
képzett portfolió kezelő szakemberek irányításával befektetéseket
eszközölnek.
Az alap a befektetők közös tulajdonában lévő
vagyontömeg, melyet az alapkezelő (egyéb intézmények közreműködésével)
hoz létre és kezel. Az egyes befektetők részesedését ebből a közös
vagyontömegből a befektetési jegyek testesítik meg. Az, hogy a közös
vagyontömegből adott pillanatban mennyi jut egy befektetési jegyre, az
egy jegyre jutó nettó eszközérték (a befektetési jegy árfolyama)
mutatja meg. Ennek kiszámításához az alap vagyonának értékét - az egyes
eszközök aktuális piaci értékét alapul véve - folyamatosan meg kell
állapítani, ez az alap nettó eszközértéke. Fontos, hogy a nettó
eszközérték már tartalmazza a költségeket, így gyakorlatilag tiszta
vagyoni értéket testesít meg, teoretikusan ez az az érték, amennyiért
az alap vagyona értékesíthető lenne.
A befektetési jegyek értéke tehát közvetlenül függ az alap tulajdonában
lévő befektetések értékének változásától. Fontos tudni a befektetések
alapvető törvényszerűségét: a hozamok jellemzően együtt járnak a
kockázattal, mely utóbbi gyakorlatilag a befektetés értékének
változékonyságával ragadható meg. Magasabb kockázatokhoz jellemzően
magasabb hozamszintek párosulnak, ezért a befektetőknek befektetési
döntésük meghozatalánál mindig a két tényezőt együttesen kell
figyelembe venniük.
A befektetési jegyek után tehát az alapkezelő nem kamatot, hanem
hozamot ér el az ügyfélnek. A befektetési alapok hozama soha nincs
előre meghatározva. Az összegyűlt vagyonból az alapkezelő
(meghatározott szabályok szerint) különböző értékpapírokat vagy
ingatlanokat vásárol. Ezeket a különböző típusú befektetéseket
együttesen a befektetési alap portfoliójának nevezzük. Az alapkezelő
nem tudja előre megmondani, hogy a befektetési alap portfoliója mekkora
hozamot fog elérni egy bizonyos idő múlva. A befektetési jegy árfolyama
egyik napról másikra nőhet vagy csökkenhet, nincs garancia az árfolyam
egyenletes növekedésére. Ennek oka éppen az, hogy a pénzt nem egy,
hanem több különböző fajtájú, kockázatú és várható hozamú eszközbe
fektetik be, melyeknek az árfolyama különböző módon változhat.
A bankbetéteknél könnyen és viszonylag egyszerűen meg tudjuk határozni,
a bank mekkora kamatot fog fizetni betétünk után. Ez a kamat minden
esetben pozitív lesz. A befektetési alapok hozama, egy adott időszakban
lehet negatív is. Azaz elképzelhető olyan eset is, amikor kevesebb
pénztért tudnánk csak eladni befektetési jegyünket, mint amennyiért
megvásároltuk. Azonban folyamatos hozam csökkenés egy jól működő
piacgazdaságban csak nagyon ritkán fordul elő, ezért negatív hozam
esetén érdemes kivárni és a jegyeket az árfolyam emelkedés után eladni.
A befektetési alapokat működtető intézményi háttér legfontosabb szereplői:
- Alapkezelő: Az alapkezelő társaság feladata az alap létrehozatala, a befektetési döntések meghozatala, végrehajtása és adminisztrálása, továbbá a befektetők tájékoztatása. Fontos, biztonságot növelő szabály, hogy az alapkezelő az alap számára értékpapírszámlát nem vezethet, így közvetlenül nem rendelkezhet az alap eszközei felett, e feladat a letétkezelő bankra hárul.
- Letétkezelő: A letétkezelő bank legfontosabb feladata az alap eszközeinek őrzése, az értékpapírügyletek technikai lebonyolítása, az alap nettó eszközértékének megállapítása és közzététele. Feladatainak ellátásával egyúttal ellenőrzi is az alapkezelő tevékenységét.
- Forgalmazók: feladatuk a befektetési jegyek forgalmazása, a befektetők információkkal, tájékoztatókkal való ellátása.
- Könyvvizsgáló: feladata az alap éves beszámolójának auditálása, nyilvántartásainak ellenőrzése.
- Felügyelet: Engedélyezi az alapok létrehozatalát, folyamatosan ellenőrzi az alapkezelő és a letétkezelő tevékenységét.
- Ingatlanértékelő: feladata az ingatlanalapok tulajdonában lévő ingatlanok értékének megállapítása.
- Tanácsadók:
az alapkezelő a befektetési alap portfoliójának kialakításához egyéb
tanácsadókat is igénybe vehet. A tanácsadókat szintén be kell mutatni
az alap tájékoztatójában.
Befektetési alapok az EU-ban
A befektetési alapok piaca Európában a bejegyzés helye szerint meglehetősen koncentrált. Franciaország, Luxemburg és Németország együttesen a piac 57.8%-át fedi le. Az említett három országot az Egyesült Királyság, Írország és Olaszország követi. A teljes alappiacon belül az ún. UCITS alapok vagyona a legnagyobb (4,085 mrd euró), mely 78.7%-os részesedést takar jelenleg a befektetési alap piacon.
Az UCITS alapok:
Az UCITS (átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások) olyan speciálisan kialakított kollektív befektetési portfoliók, amelyek kizárólag a befektetőktől származó eszközök befektetésével foglalkoznak. Az UCITS irányelv értelmében az UCITS befektetési politika és a megfelelő alapkezelő társaságok engedélyezése meghatározott követelményekhez kötött. Az UCITS jogszabályok a befektetői védelem meghatározott szintjének kialakítását célozzák. Ez szigorú befektetési korlátokon, tőke- és közzétételi követelményeken, valamint eszköz-megőrzésen és független letétmegőrző által végzett alapfelügyeleten keresztül valósul meg. Az UCITS-ok egy ún. "európai útlevél" előnyét élvezik, amely - bejelentési kötelezettség mellett - lehetővé teszi, hogy az EU bármely tagállamában felkínálják az UCITS-okat magánbefektetőknek, miután egy tagállamban engedélyezték őket. 28 830 UCITS-alap 4 trillió eurót kezel.
Nem-UCITS alapok:
A nem-UCITS alapok piacát négy alaptípus dominálja: a német ún. "Spezialfond"-ok, melyek jellemzően intézményi befektetők vagyonát kezeli, a brit zártvégű alapok, az ún. vagyonalapok és a francia nyíltvégű munkavállalói megtakarítási alapok.
Befektetési alapok csoportosítása
Az alapok jogi formái:- befektetési alap (mutual fund, Fonds Commun de Placement - FCP)
- nyíltvégű befektetési társaság (open-end investment company, OEIC, Société d'Investissement á Capital Variable - SICAV)
A nyílt végű alapok esetén a jegyzés lezárását követően is lehet vásárolni a befektetési jegyekből, mindig azok aktuális értékén, vagyis az egy jegyre jutó nettó eszközértéken. Ezen az "árfolyamon" természetesen el is lehet adni a jegyeket, ezzel nagyfokú mobilitást elérve. A vásárlást és eladást általában terheli egy jellemzően minimális költség. Részvényalapoknál sokszor egy minimum időtartamot is meghatároznak, amely ideig bent kell hagyni pénzünket (pl. két hét). - zártvégű befektetési társaság (closed-end investment company, CEIC, Société d'Investissement á Capital Fixe - SICAF)
A zárt végű alapok esetén meghatározott futamidővel lehet számolni (amely természetesen az alapkezelő döntése alapján meghosszabbítható). Ezen felül a befektetési jegyeket csak a jegyzési időszakban lehet a kibocsátótól megvásárolni, ezt követően csak a tőzsdén lehet megvásárolni, vagy ha nincs bevezetve, akkor a tőzsdén kívüli piacon. Természetesen ugyanez igaz az eladásra is. Ha pénzzé szeretnénk tenni befektetésünket, akkor lassabb és költségesebb megszabadulnunk tőle, mint egy nyíltvégű alaptól, vagy akár a részvények többségétől.
Az alapok szerkezete szerint:
- konvencionális egyszerű portfólió alapok
- esernyő alapok (rész-alapok összessége).
Befektetési politika szerin
- kötvény alapok
- részvény alapok
- vegyes alapok
A vegyes alapok mind részvényeket, mind kötvényeket tartanak. - pénzpiaci alapok
A pénzpiaci alap esetén érdemes megemlíteni, hogy ezek alkotják a legbiztonságosabbnak tartott befektetéseket, hiszen kizárólag rövid távú állampapírokba és repo-ba fektetik pénzüket, ezzel viszonylag alacsony, de nagyjából kiszámítható hozamot biztosítva. - szektorális alapok
Üzleti szektorok, földrajzi régiók, vállalattípusok szerinti tagolás. - derivatív alapok
- alapok alapja
- alternatív befektetési alapok
- vagyonalapok
- kockázati tőke alapok - hedge fund-ok
A Hedge Fund-ok sokáig olyan speciális jogi keretbe ágyazott befektetési alapok voltak, amelyek kizárólag a milliárdosok, vagy a rendkívül magas jövedelműek számára voltak elérhetőek. Sokan közülük még ma is 250 000 - 1 000 000 dollár közötti összeget határoznak meg minimum befektetési összegként. Mára a helyzet jelentősen megváltozott, hiszen a Nyugat-Európai mércével mérve kisbefektetők is részesedhetnek a hedge fund-ok hozamaiból. A legnagyobb különbség a "hagyományos" befektetési alapok, és a hedge fund-ok között az, hogy amíg az előbbiek valamilyen index teljesítményét szeretnék megverni (pl. BUX, RAX, Nasdaq Composite, FTSE 100), addig az utóbbiak minden évben abszolút, vagyis pozitív hozamra törekszenek. Emellett igyekeznek a visszaeséseket és a volatilitást minél alacsonyabbra szorítani. Ezt shortolással, határidős és opciós termékekkel, deviza kereskedelemmel, és gyakran magas tőkeáttétellel próbálják elérni. - egyéb.
Denomináció szerint:
Euró, USA dollár, angol font, svájci frank, dél-afrikai rand stb.
A vásárlóknak biztosított garanciák szerint:
- nincs garancia, de a kellő gondossággal kiválasztott alap mérete és az alapkezelő tapasztalata elegendő biztonságot kell, hogy nyújtson az elvárt hozam eléréséhez
- a tőke egy részére vállalt garancia
- teljes tőkegarancia
- hozamgarancia.
Alapkezelői technikák szerint:
- egy alapkezelő által kezelt alap
- több alapkezelő által kezelt alap
- alapcsoportok (pooling of funds)
- egyéb.
Befektetési stratégiák
Ha rövid távra (akár már néhány napra) tudjuk csak nélkülözni pénzünket, akkor a legjobb megoldás a pénzpiaci alap. A pénzpiaci alap portfoliójában általában egy éven belüli lejáratú állampapírok szerepelnek. Kockázatuk kicsi, de hosszabb távon a többi típusnál alacsonyabb hozamot biztosítanak. Hozamuk általában valamivel magasabb az inflációnál és úgy működnek, mint egy banki folyószámla.
Ha megtakarításainkat középtávra (hat hónaptól két-három évig terjedő időtartamra) szeretnék befektetni, akkor a pénzpiaci alapoknál jobb megoldást kínálnak a hosszabb lejáratú állampapírokat és vállalati kötvényeket tartalmazó kötvény és részvényalapok. Ezek az alapok csak részvényt illetve csak kötvényt tartanak portfoliójukban. A kötvény- és részvényalapok várható hozama hosszú távon magasabb, mint az alacsony kockázatú pénzpiaci alapok vagy bankbetétek hozama. A kötvény alapok portfoliójában állampapírok, vállalati kötvények és legfeljebb 10%-ban részvények szerepelnek. A részvényalapok portfoliójában a részvények aránya legalább 70% de a tiszta részvényalapok esetében az átlagos részvényarány eléri a 90%-ot Előfordulhat, hogy ezek az alapok rövidtávon veszteséget termelnek, (azaz egyik napról a másikra esik az árfolyamuk) de hosszabb idő elteltével a türelmes befektető magasabb hozamra számíthat, mint a pénzpiaci alap esetében. A részvényalapok kockázata az átlagosnál magasabb.
A kötvényalapok ajánlott befektetési futamideje minimum 1-3 év, a részvényalapoké pedig ennél hosszabb időszak. Mit is jelent mindez? Semmiféleképpen sem azt, hogy rövidebb futamidőre nem érdemes ezekbe az alapokba befektetni, de azt igen hogy ha "biztosra" akarunk menni, akkor legalább ennyi évet érdemes rááldozni a befektetésünkre. Természetesen az ajánlott időszak összefüggésben van az adott alap kockázatával is. A legkevésbé kockázatosak a pénzpiaci alapok, árfolyamuk minden napra nő és nő, de csak kis lépésekben. Ennél a fajtánál kockázatosabb a kötvényalap, majd a részvényalapok következnek, amelyek kockázata az átlagosnál magasabb. Az ingatlanalapok kockázat valahol a pénzpiaci és kötvény között helyezkedik el.
Középtávú befektetés esetén jó választás a vegyes befektetési alap is. A vegyes befektetési alapok portfoliójában egyaránt szerepelnek részvények és kötvények. A részvények részaránya általában 30-40 % egy portfolión belül. Mikor érdemes ezt a típust választanunk? Akkor ha nem tudjuk eldönteni, hogy kötvény vagy részvény alapot válasszunk. A vegyes alap tartalmaz mindkét eszközből, így ezek pozitív és negatív árváltozási hatása kiegyenlíti egymást. Ez a befektetési forma mérsékelten kockázatos. Jellemzője, hogy hozamok rövidtávon ingadoznak, de hosszabb időre vetítve általában jobban teljesítenek, mint az előzőekben bemutatott lehetőségek.
Ha megtakarításainkat hosszú távra, több évre szeretnénk befektetni akkor a legjobb megoldás az ingatlan befektetési alap lehet. Az alapban összegyűjtött vagyonból az alapkezelő ingatlant vásárol vagy bérel. Ingatlanok vásárlása jóval költségigényesebb befektetés, mint értékpapírok megvétele. Ez az oka annak, hogy az ingatlan alapok csak hosszútávon képesek profitot termelni a befektetőknek. Az ingatlan alapokon belül megkülönböztetjük az ingatlanforgalmazó alapokat, és az ingatlan fejlesztő alapokat. Az ingatlanforgalmazó alapok portfoliójában egy ingatlan aránya sem haladhatja meg az alap saját tőkéjének 20%-át, az építés alatt álló ingatlanok aránya pedig nem lehet magasabb 15%-nál. Az ingatlan fejlesztő alapoknál ez a két arány 30 és 60%.