Egyszer láttam egy középkori metszetet az ördögről: úgy ábrázolták, hogy leemeli a házak fedelét és bekukucskál az emberek életébe. A tanácsadói munka ebben az értelemben rendkívül rokon az ördögével: beleskelődünk az ügyfeleink és vállalkozásaik életébe és természetesen a pénztárcájukba. Ez nekünk nagyon tanulságos, nekik pedig remélhetőleg nagyon hasznos.

Ügyfeleim jelentős része sikeres vállalkozásokat vezet. A pénzügyek kapcsán sok mindenről elbeszélgetek cégeikről. Mindenki, aki a saját vállalkozását vezeti, azt hiszi, hogy a problémák, amelyek a saját cégeikben jelentkeznek, teljesen egyediek. Pedig azt látom, hogy a gondok szinte azonosak mindenütt.

Az egyik legáltalánosabb baj lelki jellegű: a vállalkozást vezetők, tulajdonosok gyakran úgy kezelik a vállalkozást, mint saját gyermeküket. Ez még nem probléma eleinte, amikor a vállalkozás alapításának és felfuttatásának az időszaka van. Ilyenkor ugyanis, mint a kisgyermeknél, a szülők, nem sajnálják a munkát, időt, éjszakázást, csak hogy a kicsike egészségesen nőjön.

Igen ám de egy vállalkozás - ha minden rendben van és szerencsésen alakul - akkor pár év alatt eléri “felnőtt korát”. És itt jön az, amiben egy vállalkozás gyökeresen más, mint egy gyerek: egy ember 70 évig is elél átlagosan, de egy vállalkozás élettartama, ha keresztüljut a kezdeti válságokon, akkor valahol az aranyhörcsög és a kutya közt van, azaz átlagosan 5-10 év. [Erre mondta az egyik barátom, hogy ezért szomorú kutyát tartani, mert az ember 10-15 évente eltemeti a barátját. Nálunk is lassan úgy néz már ki a kert, mint egy kisállat temető. És a házi kedvencek eltemetése mindig apai feladat. És tudják milyen munka januárban eltemetni egy bernáthegyit?]

Szóval az én felfogásom szerint egy vállalkozás nem gyerek, hanem leginkább egy aranyos kedves kis boci. Etetjük, gondozzuk - meg is nő. Aztán fejjük és remekül élünk belőle egészen addig, amíg lehet. Ha pedig már kiöregedett és nem gazdaságos, eladjuk a vágóhídra. Az árán meg vehetünk egy új bocit.

Egyszerű? Hát nem. Látnák a vállalkozó ügyfeleim arcát, miután kipanaszkodják magukat a vállalkozásuk szűkülő lehetőségeiről, és én meg megkérdezem tőlük: “És mikorra tervezik a vállalkozás felszámolását?” - Az iszonyat, a puszta gondolatra is kiül az arcukon!

Egy jól menő vállalkozásvezető elsősorban attól jó, hogy képes egy vállalkozást felépíteni, megszervezni az embereket, kialakítani a gyártás, szolgáltatás és marketing részlegeket. Azt, hogy konkrétan mit is gyárt, mivel is tevékenykedi, az teljesen mellékes. Aki egy területen jó, az jó bármilyen más helyen is. Nézzék meg a topmanagereket: ülnek át egyik székből a másikba, ma egy telefon- holnap egy légitársaságot vezetnek. És egyformán jól.

Mit lehet akkor tenni? Az egyetlen megoldás, hogy már a vállalkozás felfutó szakaszában szépen el kell kezdeni kivonni és félrerakni azokat a pénzeszközöket amivel majd a következő vállalkozásunkat megalapítjuk. Esetleg végleg befejezzük az egészet és nyugdíjba vonulunk. James Clavell remek regényének a “Nemes ház”-nak főhőse az amerikai szuper üzletember: ő magyarázza el a másik vállalkozónak mi is a “leszarási pénz”. Ez a vállalkozóknak olyan teljesen elkülönített pénze, amihez nem férhet hozzá sem adóhivatal, sem a végrehajtók, és ha véletlenül teljesem össze is omlana minden vállalkozása, akkor is ez a pénz rendelkezésre áll és mondhatja az ember: Le van az egész szarva, megélek én ebből! (Esetleg újrakezdek ebből.)

Nos ez nem mindig könnyű. Azt hiszem, ha rangsorolnom kellene azokat a mondatokat, amit egy vállalkozóktól a legtöbbet hallok, biztos, hogy a következő mondat dobogós lenne: “Én minden jövedelmet visszaforgatok a vállalkozásomba.”

Egy vállalkozás életének több szakasza van. Az első a felfutás szakasza (a szakirodalom csak gyerünk-gyerünk korszakként emlegeti). A forgalom és a cég rohamosan nő - ilyenkor jogos, ha jól tápláljuk a kicsikét. Előbb-utóbb azonban eljön a lassabb fejlődés és a tetőpont korszaka. Ekkor már egyszerűen botorság mindent visszaforgatni. Könnyen kiszámítható, hogy ez már nem gazdaságos. Gyakran meglepődnek ügyfeleim, egy érett korban lévő vállalkozásnál, hogy végigszámoljuk, egy kényelmes, munka nélküli értékpapír befektetés jóval nagyobb hozamot hoz, mint amit a saját vállalkozásukban hozhatna. És ezért még dolgozni sem kell!

Ilyenkor kezdenek alacsony hatékonyságú, presztízs beruházásokba (telephelyet vesznek, flancos cégautókat, saját irodát építenek). Annyira megszokták, hogy mindent vissza kell forgatni a vállalkozásba, hogy ettől egyszerűen nem tudnak megszabadulni.

Persze vannak, akik úgy gondolák, most van pénz, akkor mulassunk: nagy házat és nagy autót vesznek (valamint lecserélik a feleségüket). Nyilván ha valaki felépített egy szép, nagy vállalkozást nem akar nyomorogni, de ettől még a vállalkozása nem fog mindig így működni. Ez az idő lenne a stabilitás beállításának és a stratégiai tartalékok felépítésének korszaka. Mert a tél, mint a tücsök és a hangya meséjében, előbb-utóbb mindig megjön. Akkor aztán, akinek nincsenek jól menedzselt, vastag stratégiai tartalékai, mint a hangyának - az megdöglik.

Nagyon sok horror történetet mesélhetnék, amit magam láttam: hogyan lehet milliárdos forgalmú cégeket egy év alatt úgy csődbe juttatni, hogy szó szerint semmije (se autó, se ház, se egy fillér pénz) se maradjon az egész családnak. Nekik mind megvolt a cég fejlődésének egy pontján a döntési helyzetük: elkezdenek stratégiai tartalékokat kivonni, vagy mindent egy lapra tesznek fel és mindent a vállalkozásukba ölnek.

Induljunk ki a legjobbakból: az Ön cége túl van a felfutó fázison és már csak lassan növekszik. Szépen van pénz is a kasszában. Azt is jól látja: a siker sem fog örökké tartani. És ezen a ponton elhatározza - legyen már nekem is “leszarási pénzem”! Innen azonban egy sereg probléma áll Ön előtt. Mennyit és hogyan vegyen ki a cégből. Mibe rakja, hogy azért jól jövedelmezzen? Milyen jogi formákkal védhet meg a pénzét egy esetleges későbbi csődhelyzetben? Hogy lehet az adót optimalizálni?

Nagyon utálom, amikor TV sorozatok esetén a részt a legizgalmasabb ponton hagyják abba. Mondjuk fejbelövik a főhőst, aztán “folytatás a következő részben” felirat. Pedig én most pontosan ezt fogom tenni…

Nem kellene erről egyszer elbeszélgetnünk?