Most térjünk a tárgyra. Mik azok a konkrét formák, amelyekbe befektethetünk? Mint korábban a klaviatúra-elkoptatásig leírtam, ha közép és hosszú távra fektetünk be, akkor a megfelelően kiválasztott és menedzselt részvényalapok a legjobb megoldások. Ezekhez kétféle módon juthatunk hozzá.

Az egyik megoldás: befáradunk kedvenc bankunkba és a falról választunk magunknak valami szimpatikus nevű befektetési alapot és kérünk belőle két kilót. Ez általában azzal jár, hogy nyitnak nekünk egy értékpapír számlát, és oda bejegyzik amit vettünk. Van ahol az internetbankon keresztül is vásárolhatunk, sőt újabban internetes boltok is nyílnak, ahol kifejezetten befektetési alapokat árulnak.

Másik lehetőség jóval bonyolultabb: Biztosítók árulnak úgynevezett Unit Linked biztosításokat. Ezek formailag életbiztosítások, de valójában minden konstrukcióhoz kapunk egy készlet befektetési alapot, minden fajtából (jellemzően 5-20 darabot) és ezek közt szabadon, a saját döntésünk szerint oszthatjuk el a pénzünket. Ilyen konstrukciók esetén a biztosítók extra költségeket is felszámolnak, és különböző hozzáférési korlátozások is vannak.

Első rápillantásra azt gondolhatjuk: ki az az idióta aki ilyen bonyolult konstrukciókba rakja a pénzt? Megvesszük a bankba és ott van. Akkor kapom ki, amikor csak akarom. Pedig nagyon sokan indítottak tavaly ilyen szerződéseket. Nemrég beszélgettem svájci kollégákkal és elmondták, náluk a hosszútávú lakossági megtakarítások zöme ilyen konstrukciókban van. Mi az oka annak, hogy az emberek ilyen nyakatekerten, extra költségekkel és különböző kötöttségeket vállalva fektetnek be?

Az okok nem nyilvánvalóak. Ha szereti a szellemi kihívásokat és a pénzt, akkor én leírom, ön meg elolvassa, mik ezek az okok.

Alapvetően a két megtakarítási forma: a „pucér” banki befektetési alapok és az Unit Linked biztosításokba ágyazott befektetési alapok közt a különbség négy dologban jelentkezik: milyenek a hozamok, mik az adózási szabályok, mik a költségek és kötöttségek és milyenek a kapcsolódó jogi környezet. Egyelőre ebben a hónapban foglalkozzunk csak a hozamokkal.

Egy befektetési alapba azért fektet be az ember, hogy jó sok hozamot hozzon. (Ez azért nem egyértelmű… Láttam már befektetési alapot, amit azért vásároltak, mert szép neve volt, kedves kislány ajánlotta a bankban, vagy a kedvenc színészünk reklámozta a TV-ben.) Két befektetési alap közt a hozamkülönbség nagyon-nagyon jelentős. A közép és hosszútávú befektetések esetén ugyanis a kamatos kamat a látszólag kis különbségeket is nagyon nagyra húzza szét. Mondok egy példát! 12%-os kamattal 10 év alatt egymillióból 3,1 millió lesz, de 13%-al 3,4 millió. A gyakorlatban a különbség nem 1% szokott lenni….

Köztudott, hogy nekem fejlett üldözési mániám van. Megjegyzem, ez ebben a szakmában annyira általános, mint kiégett filmcsillagoknál az alkoholizmus. Szóval nézzük meg például mit teljesített tavaly Magyarországon a három legjobb biztosító Unit Linked konstrukciós alapjai és mit a három legjobb bank befektetési alapjai. (Neveket nem fogok írni, de ha valaki kicsit kotorászik az interneten háromból kettőt biztosan kitalál fél órán belül.)

Először nézzük az átlagokat. Ha teljesen tanácstalanok vagyunk, mit teszünk? - Egyenletesen szétosztjuk a pénzünk minden befektetési alap közt. Ezt tükrözik az átlagok. Az így számított átlagok a három legjobb biztosító esetében: 21,5%, 19,3%, 10,5% (átlag 17,1%). Bankok esetében a három legjobb alapjainak átlaga 9,5%, 8,5%, 6,3% (átlag 8,1%).

Itt férfiasan be kell vallanom, csalok: ugyanis a biztosítók esetében az adatok biztosak, jól meg lehet találni őket. A bankok esetében azonban majdnem a felük esetén a fenti adatokat képtelen voltam megtalálni az interneten. Most több eset lehetséges: például, hogy én vagyok ügyetlen. A másik lehetőség, hogy azért nem nagyon igyekeztek kirakni, mert sok dicsekedni való nincs vele… (Tudják, üldözési mánia, stb.)

Mennyire nagyok ezek a különbségek? Fussunk végig azon a papírízű teszten, hogy ezek a hozamok lennének tíz éven keresztül, mi lenne a végén egymillió forintunkból, egy ilyen teljesen primitív befektetési politika esetén, hogy a pénzünk teljesen egyenletesen osztjuk el az alapok közt? A három biztosítónál: 7 millió - 5,8 millió – 2,7 millió.

A három bank esetében a pénzecskénk eredménye rendre: 2,5 millió – 2,3 millió – 1,8 millió. Felszisszentek? Pedig a java még csak most jön!

Tegyük fel, hogy nem vagyunk teljesen amatőrök. Ha nem is tudjuk megmondani, mi lesz a legjobb, de mondjuk találjuk el úgy nagyjából a három legjobban teljesítő alapot. Ezt a következőképen számoljuk: Vegyünk a készletből a három legjobb alapot. Keverjük a hozamaikat: a legjobbat 50%-ban, 30%-ban a második legjobbat és 20%-ban a harmadik legjobbat. Ha ez megvan, az egésznek vegyük a 80%-át. Ez kb. azt mutatja, hogy az adott készletből mit illik kihoznia egy átlag pénzügyi tanácsadónak. Bonyolult? Nem érti? Nem lepne meg… Ugorjon vissza a bekezdés elejére, vagy hagyja a fenébe az egészet, elég, ha a tanácsadója érti…

Most számítsuk ki a három legjobb biztosító és bank esetére! Biztosítóknál: 37,8% - 26,8% - 19,7%. A három legjobb bank: 17,5% - 14,7% - 14%. Érdekes módon ráadásul a bankoknál nem azonos a sorrend, mint az átlagoknál. Tehát körülbelül egy átlagosan jó pénzügyi tanácsadóval (privát bankárral?) az ember az adott cégnél ekkora hozamokat érhetett el.

Futtassuk át gondolatainkat és képzelt egymillió forintunkat egy 10 éves elméleti periódusra. Mi jött volna ki ebből? A három biztosítónál rendre 24,7 millió - 10,7 millió – 6 millió. A három banknál: 5 millió – 3,9 millió – 3,7 millió. Ugye hogy rögtön izgalmassá válik a matek, ha az ember a saját pénzét számolja?

A fenti számok elég mellbevágóak. Szerintem nagyon tanulságos.

Először is az látszik, hogy az egyes társaságok hozamai nagyon eltérnek. Ráadásul valahogy a banki alapok szignifikánsan gyengébbek. Ennek szerintem mély okai vannak. (Említettem már, hogy üldözési mániám van?) Egy bank abból él, hogy az emberek (szerény) kamat fejébe odaadják a pénzüket, majd ennek kb. 10 szeresét (ez függ a tartalékképzési szabályoktól) a bank (magas) kölcsönkamatra kiadja. Ha egy bank nagyon jó befektetési alapokat kínálna, ki rakná be a pénzét egy lekötött betétbe? (Ne hallgassanak rám. Csak a magyar bankok európai szinten legmagasabb profitrátája miatti rosszindulatú irigység dől belőlem…) Ezzel ellentétben egy biztosítóhoz, ha nincsenek nagyon jó befektetési alapjaik, ki a fene megy ilyen eszméletlen nyakatekert Unit Linked biztosításba csomagolt befektetéseket létesíteni? Csak zárójelben mondom – nézze csak, elfelejtettem kirakni a zárójelet – az elmúlt években mindig azok a biztosítók érték el a legdinamikusabb növekedést, akiknek legjobban hoztak az alapjaik. Maguk értik ezt?

Második tanulság, hogy a hozzáértés nagyon kemény eredményeket hoz: Még ha el is találjuk ki a legjobb társaság, akkor is hozzáértően befektetve két-háromszoros az eredmény középtávon. Ez elgondolkodtató. A múltkor Bécsben meglátogattam egy kollégámat, ő 150 eurós óradíjban dolgozik. (Kicsit többet kap, mint egy orvos vagy ügyvéd…) Önök szerint évente két óra konzultációt számolva mennyi órabér érné meg, tíz éves szinten 7 helyett 25 milliót csinálni? (Utána számoltam – nagyon olcsó a kolléga…)

Harmadik tanulság: A társaságok is nagyon különböző hozamokat hoznak, és a hozzáértés is számít – de legjobb, ha a kettő együtt van. Egy bank privát bankára, egy cég saját tanácsadója a cég saját dolgait árulja – legfeljebb az arányokra ad tanácsot. Ha az optimumot akarjuk kihozni, akkor független pénzügyi tanácsadóhoz kell fordulni – így megkeresi nekünk a legjobb formát, legjobb céget és még a várható ideális alap összetételre is tud tanácsot adni.

No de mi a mennyi?

Itt felettem szépen összehasonlítottam a banki és Unit Linked biztosítók befektetési alapjainak tavalyi hozamait. Az szép dolog, hogy az ember megnézi, mi mit hoz, de felvetődik a kérdés – lehet ezeket a dolgokat előre tudni? Ha ott álltam volna 2006 január elsején, honnan tudhattam volna melyik cég melyik alapja fog a legjobban menni? Utólag könnyű okosnak lenni, a múlt heti lottószámokat a hülye is tudja!

Szaladjunk végig a rekorder társaságok alapjain, miből jöttek össze!
A biztosítók legjobb alapjai közt a következők találhatók meg: egy-egy kínai, indiai és dél-amerikai alap, két-két kevert ázsiai és európai ingatlan project alap, továbbá sereghajtóként egy alternatív energia alap és egy magyar részvény alap. Ezek mindegyike pontosan behatárolható, jól áttekinthető filozófiájú alap. Szinte mindegyiknek van legalább öt évre visszatekintő anya alapja.

A banki alapok esetében a helyzet már sokkal zűrösebb. A bankok előszeretettel adnak valami nagyon szép fantázia nevet az alapjaiknak, és ember (sőt pénzügyi tanácsadó) legyen a talpán, aki rájön, mibe is fektet ez az alap és mi a filozófiája. A kilenc alap közül összesen három van, amiből többé-kevésbé látszik, mi is van benne. Ezek közt van két közép európai és egy magyar. A többinek ilyen szemléletes neve van például, hogy „Részvény alap”. (Bocsánat, vizuális típus vagyok: elképzeltem, hogy bemegyek az ABC-be és a polcon egyforma barna zacskók állnak és az van mindegyikre írva: élelmiszer.)

Most térjünk vissza az alapkérdésre, ott állunk 2006 január elsején a pénzügyi totózóban – mit tegyünk? Múlt havi számban leírtam: a stratégiai befektetés alapja a világkép: tudnunk kell, mik lesznek a jövő tendenciái. Ha ezt tudjuk – ezt meg annyira nem nehéz – akkor hozzá megkereshetjük a megfelelő befektetési alapokat.
Mi az egyik nagy tendencia: A globalizáció új korában a világ kiegyenlítődik: a nagy, de még relatíve lemaradt országok rohamléptekben zárkóznak fel. Nyilvánvalóan ez nagyobb ütemű növekedést is jelent. Tehát Kínát, Indiát, Dél-Amerikát be is ikszelhetjük.

Az ázsiai alapokkal már egy kicsit óvatosabban kell bánni. Ázsiában ugyanis vannak felzárkózók (Kína, India) és ugyanakkor már nagyon fejlett országok is (Japán, Dél-Korea, stb.) Ami már eleve a csúcson van, attól nagy növekedést nem várhatunk. Nagyon-nagyon oda kell figyelni mi is van egy ázsiai alapban. Tavaly volt olyan ázsiai alap ami -3%-ot hozott – mondanom sem kell főként Japán volt az alapon belül.
A nyugat–európai ingatlan project alapok nagyon érdekes állatfajták: jól követhetően már 2006 előtt is évről-évre 30% körüli hozamot hoztak (euróban!), így nagy fantázia nem kellett hozzá, hogy ki találjuk 2006-ban is jól mehetnek.

A magyar alapokkal más volt a helyzet: 2005-ben 70% körüli hozamot hoztak. Ebbe viszont nem volt célszerű maradni, hiszen mindenki láthatta 2006 választási év lesz igen szoros eredménnyel. Erről meg köztudott, hogy a tőke nem szereti a változást, felfordulást…

Ágazat szerint – ahogyan a múlt hónapban írtam – a legjobb a csúcstechnika, természetvédelem és alternatív üzemanyagok, továbbá a luxus alapok. Ebből mindegyik, ami csak volt (egy luxus, egy alternatív energia) mind kiválóan teljesítettek.
Ugye, nem is nehéz szakma ez? Ha az embernek van egy világos jövőképe, nem nagy szám a hozzáillő befektetési alapokat megtalálni. A baj csak akkor van, ha vagy a jövőt nem látjuk jól, vagy az alapok áttekinthetetlenek, érthetetlenek.

Azért őszintén be kell vallanom, itt is csalok egy kicsit a bankok rovására. Ugyanis a tendencia alól ők sem vonhatják ki magukat: az utóbbi időben itt is rohamosan jelennek meg jobb alapokkal is. De most 2006-ot veséztük ki. A 2007-es alapokról – mindenki legnagyobb sajnálatára - majd csak jövőre írok…

Legközelebb folytatom a befektetési formák összehasonlító elemzését. És elnézést a sok számolgatásért. És az üldözési mániámért.

Nem kellene erről egyszer elbeszélgetnünk?