"Kockázatok és mellékhatások"
Minden gyógyszerreklám végén elhadarják a kötelező mondatot: A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze orvosát vagy gyógyszerészét. Én azonban egyetlen olyan banki vagy egyáltalán bármilyen pénzügyi reklámot sem láttam még, ami a kockázatoktól vagy mellékhatásoktól óvott volna. Pedig bőségesen vannak, higgyék el.
Befektetések esetén különösen észnél kell lenni, mert a dolgok nagyon nem úgy működnek, mint azt Móricka képzeli. Elmondok például egy elkeserítő tapasztalatomat: azok az ügyfeleim, akik korábban megpróbálkoztak a magyar tőzsdével, 20-ból 19-en, nagyon komoly veszteségek után, csalódottan kiszálltak. Miért?
Nemrég olvastam Fellegi Tamás remek könyvét „Bárki lehet tőzsdés – egy befektető kalandjai a valutapiactól a tőzsdéig” címmel. A könyv azért rendkívül érdekes, mert végigköveti az elmúlt 20 évet, magyar befektetői szempontból. Az utóbbi 12 év egészen elképesztő volt. A legerősebb (blue chip) részvények 50-100 szoros növekedést értek el e 12 év alatt. Semmi mást sem kellett volna tenni, mint OTP részvényt venni a kibocsátás után, és ma (12 év elteltével) a pénzünk megszázszorozódott volna. Ez évi átlag 47% hozam, 12 éven át, évről évre. Hogyan lehetett itt veszíteni?
Mégis, ahogy mondtam, 20 emberből 19 ebben az időszakban komoly veszteségeket szenvedett és keserű szájízzel hagyta ott az értékpapír piacot. Még Fellegi Tamás is, aki dörzsölt befektető – legnagyobb meglepetésemre – egyszer csak leírja a könyv kétharmadánál, hogy itt elfogyott a pénze. Ezek után Andre Koszolany, a híres befektető szavaival vigasztalja magát, miszerint „nem is igazi spekuláns az, aki élete során kétszer-háromszor nem megy csődbe”. Jól néznénk ki, ha mi is így állnánk hozzá az ügyfeleink befektetéseihez!
Nos nézzünk meg, miért is van ez így! Szervizekben szoktam látni ezt a táblát: Minőség, Határidő, Ár – a háromból kettőt Ön választhat. Először hosszan bámultam, amíg leesett a tantusz: Ha gyorsan, kiváló minőséget akarok – csillagászati lesz az ár. Ha olcsón akarok minőséget – várhatok rá ítéletnapig. Ha olcsón és gyorsan akarok valamit – megnézhetem a minőséget.
Hasonlóan a befektetéseknél is megvan ez a törvény: Hozam, Biztonság, Hozzáférés – a háromból csak kettő választhat! Ha nagy a biztonság, és bármikori hozzáférést akarunk, akkor kis hozamra számítsunk. Ilyen tipikusan a bankbetét. Ha nagy hozamot akarunk és bármikori hozzáférést, akkor bizony kis biztonságot kapunk. Ilyenek a szerencsejátékok, és ilyen minden spekuláció. Ha viszont magas hozamra törekszünk és elég hosszú időnk van (azaz feladjuk a bármikori hozzáférést), a befektetést biztonságosan megoldhatjuk.
Itt van a kutya elásva! A magyaroknak, történelmi okokból nem volt módjuk megtanulni a hosszútávú befektetéseket. (Egyszer életemben még művészettörténetet is tanultam. A tanárunk elmondta, a középkori magyar művészet súlypontja az ötvösművészet – ugyanis, ezt bármikor fel lehetett kapni és elmenekülni vele, ha baj volt.) Egy mindig rövid időtávlatokban gondolkodó befektetés pedig óhatatlanul rendkívül kockázatos lesz – csak idő kérdése mikor szaladunk a késbe. A kaszinó-tulajdonosok szokták mondogatni: két fajta kaszinó-látogató van: az egyik veszít, a másik visszajön.
Nézzünk erre egy jellemző példát, ami konkrétan megvilágítja a helyzetet. A következő ábra Magyarország egyik legkedveltebb kínai befektetési alapjának mutatja az öt évre visszamenőleg az árfolyamát, dollárban. Most a konkrét alap megnevezésétől eltekintek (majd ha komoly hirdetők lesznek az Üzlettársban esetleg lehet róla szó). A lényeg az általános tendencia. Íme az ábra: (kék az alap árfolyama, dollárban, a piros a referencia tőzsdeindex)
Mi látható erről az ábráról? Először is az, hogy az alap fantasztikusan jól teljesített: öt év alatt lényegében háromszorozta a pénzt. Ez „nem normális” – a „normális” átlag fejlődési üteme az évi átlag 12-14% dollárban – ennek az alapnak viszont átlagosan 23% volt a növekedése. Minden befektető pezsgőt bonthat, ha egy ilyen alapban tartja a pénzét!
Ugyanakkor, higgyék el, rengeteg olyan befektető volt, aki ebben az öt éves periódusban is komoly veszteségekkel szállt ki ebből a „csoda alapból”. Miért?
Így, öt éves távlatból rátekintve csak azt látjuk, hogy a görbe némi hullámzással lendületesen tör felfelé. De ez a „némi hullámzás” a napi árfolyamok szintjén, nagyon nagy is lehet! Az ábra így öt éves távban elég átlagolt, de még így is remélem, lehet látni rajta, hogy az alap árfolyama ebben a remek időszakban is legalább háromszor egy-két hét alatt 20-25%-al csökkent. Az ilyen időszakokban a gazdasági sajtó előszeretettel használja az összeomlás kifejezést. A gazdasági újságírók igazából ilyenkor érzik elemükben magukat – mély átéléssel tudják a helyzet sötétségét fokozni. (Barátom szerint ennek egyszerű oka van: a gazdasági újságíróknak nincsenek befektetéseik – és ilyenkor úgy érzik, nekik van igazuk. Szerintem csak a régi bölcsesség igaz: a jó hírek senkit sem érdekelnek, de a tragédiákat falják az emberek.)
Függetlenül, hogy mi áll az újságokban, az ember elég rosszul tudja magát érezni: a múlt héten volt tíz millióm, most meg van nyolc. Nem taglalom: nem jó érzés. Nagyon sokaknak, akik nincsenek az ilyenekre felkészülve, elmegy a kedvük az egésztől, és a mélyponton otthagyják az egészet. Elkönyvelik magukban, hogy ez is olyan dolog, mint a biogiliszta… Pedig nem olyan!
Ha tovább nézzük az ábrát, van még egy kellemetlenség: ebben az öt évben kétszer is (2002/2003 és 2004/2005) volt olyan periódus, amikor teljes egy éven keresztül volt az alap árfolyama gyengébb, mint korábban. Magyarul egy év alatt nem nőtt a pénzünk – még annyit sem mintha bankban lett volna. Nem egy lelkesítő helyzet. Sokaknak itt ment el a kedvük az egésztől. Pedig rosszul tették, így utólag már a vak is látja.
A tanulság: ez a dolog így működik!
Biztonságosan, nagyon jól lehet keresni – minimum 5-10 éves távlatban.
De abban sosem lehetnek biztosak, holnap mit fognak érni a
befektetéseik…
Nem kellene erről egyszer elbeszélgetnünk?
